-
1 αἰών
αἰών, ῶνος, ὁ, fem. Il. 22, 58; Hes. Sc. 331; Simonid. 92 (VII, 515); Pind. P. 4, 186; Eur. Phoen. 1484, u. einzeln bei a. D.; 1) Zeit, bes. a) Lebenszeit, Leben, Hom. τὸν λίπῃ ψυχή τε καὶ αἰών Il. 16, 453, allein 5, 685; ἐκ δ' αἰὼν πέφαται Iliad. 19, 27; ἀπ' αἰῶνος νέος ὤλεο 24, 725, du starbest jung; μηδέ τοι αἰὼν φϑινέτω Od. 5, 160, κατείβετο δὲ γλυκὺς αἰών 152; ψυχῆς τε καὶ αἰῶνός σε εὖνιν ποιήσας 9, 523; αἰῶνα φϑινύϑω 18, 204. Oft Trag., μονάδ' αἰῶνα διάγειν Eur. Phoen. 1484; αἰῶνος στερεῖν Aesch. Prom. 864; μέτριος, τλήμων Soph. Phil. 179 O. C. 1734; ἄδακρυν αἰῶνα νέμεσϑαι Pind. Ol. 2, 74; vgl. Xen. Cyr. 3, 3, 3; αἰῶνα τελευτῆσαι, sein Leben endigen, Her. 1, 32; διαφέρειν, hinbringen, 3, 40. – b) lange Zeit, Ewigkeit, μακρὸς αἰών Aesch. Suppl. 577, vgl. μακροὺς αἰῶνας ἔκειντο Theocr. 16, 43; ὁ δι' αἰῶνος χρόνος Ag. 540, u. allein δι' αἰῶνος, fortdauernd, Ch. 26; Soph. El. 1013; Arist. mund. 5 und andere Prof.; εἰς πάντα τὸν αἰῶνα, für alle Ewigkeit, Lycurg. 106. Dah. die Ableitung von αἰὲν ὤν, Arist. coel. 1, 11. – 2) Rückenmark, H. h. Merc. 42; Hippocr.
-
2 αιων
I.1) век, жизнь(ψυχέ καὴ αἰ. Hom.; αἰ. τλήμων Soph.)
τελευτῆσαι καλῶς τὸν αἰῶνα Her. — счастливо окончить свою жизнь;αἰῶνος στερεῖν τινα Aesch., — лишать кого-л. жизни;ἐμὸν κατ΄ αἰῶνα Aesch. — пока я жив2) поколениеαἰῶνα ἐς τρίτον Aesch. — до третьего поколения;
ὅ μέλλων αἰ. Dem. — потомство3) жизненный жребий, доля, судьба(τίν΄ αἰῶν΄ ἕξεις; Eur.)
4) век, время, эпоха, эраδι΄ αἰῶνος ἀπαύστου Aesch., — в течение бесконечного времени;
μακροὺς αἰῶνας Theocr. — в течение долгих веков;εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων NT. — на веки веков5) вечностьἀπ΄ αἰῶνος Hes. — испокон веков;
τὸν δι΄ αἰῶνος χρόνον или δι΄ αἰῶνος Aesch., — вечно;τὸν αἰῶνα Plat. — навеки6) спинной мозг HH., Pind.II. -
3 τελευτάω
τελευτάω, wie τελέω, 1) vollenden, vallbringen, ins Werk setzen, eine begonnene Arbeit vollenden; Od. 5, 253 u. oft; ἐπεί ῥ' ὄμοσέν τε, τελεύτησέν τε τὸν ὅρκον, als er geschworen, d. i. die Eidesformel gesprochen und den Schwur vollzogen, durch die herkömmlichen Gebräuche so vollzogen hatte, daß er nun gültig war, Il. 14, 280 Od. 2, 378 u. sonst; ein Gebet, einen Wunsch erfüllen, ὡς ἄρ' ἔπειτ' ἠρᾶτο καὶ αὐτὴ πάντα τελεύτα, 3, 62; οὐ Ζεὺς ἄνδρεσσι νοήματα πάντα τελευτᾷ, Il. 18, 328; ἐέλδωρ, den Wunsch gewähren, 21, 200; ein Versprechen, εἰ ἐτεὸν δὴ πάντα τελευτήσεις, ὅσ' ὑπέστης, 13, 375; τελευτᾶν τινι κακὸν ἦμαρ, Einem einen Unglückstag in Erfüllung gehen lassen, bereiten, Od. 15, 324; vgl. ἁσύχιμον ὰμέραν ὁπότε τελευτάσομεν, Pind. Ol. 2, 33; τελεύτασεν πόνους Δαναοῖς, P. 1, 54; ὃς τάδε τελευτᾷ, Eur. Phoen. 1575; ἵν' εἰδῇς, οἷ τελευτήσω λόγον, Troad. 1029. – Pass. vollendet werden, in Erfüllung gehen, Hom., bei dem auch τελευτήσομαι als fut. pass. gilt; ὃ οὐποτ' ἔγωγε τελευτήσεσϑαι ἔφασκον, Il. 13, 100; τῇπερ δὴ καὶ ἔπειτα τελευτήσεσϑαι ἐμελλεν, Od. 8, 510; πρίν γε τὸ Πηλείδαο τελευτηϑῆναι ἐέλδωρ, Il. 15, 74; τελευτήσεταί τι καινὸν δόμοις, Eur. Hipp. 370. – 2) bes. mit und ohne βίον = das Leben endigen, sterben, Her. oft u. Folgde; ὀλβί-σαι δὲ χρὴ βίον τελευτήσαντα, Aesch. Ag. 903; Eur. Hec. 1682 u. öfter; auch in Prosa, wie Plat. Prot. 351 b; τελευτᾶν τὸν αἰῶνα, Her. 1, 32. 9, 17. 27; auffallender τελευτᾶν τοῦ βίου, Xen. Cyr. 8, 7, 17; mit τελευτᾶν λόγου Thuc. 3, 56 zu vergleichen, wie sonst παύομαι u. λήγω construirt ist; τελευτᾶν ὑπό τινος, durch Einen sterben, von ihm getödtet werden, Her. 1, 39. 4, 78; τελευτῆσαι μάχῃ, Aesch. Spt. 599; ὅσοι ἐν Τροίᾳ τετελευτήκασιν, Plat. Apol. 28 c; ζῶντι ἢ τετελευτηκότι, Theaet. 142 a, u. öfter. – 3) intr., zu Ende gehen, τελευτῶντος τοῠ χρόνου, Plat. Polit. 273 d; ein Ende nehmen, endigen, τελεύτασαν λόγων κορυφαί, sie haben ihre Erfüllung erreicht, Pind. Ol. 7, 68; Tragg.: πῶς οὖν τελευτᾷ βασιλέων νείκη τάδε, Aesch. Suppl. 294; κείνου ϑέλοντος εὖ τελευτήσει τάδε, 208 u. öfter; αἱ εὐτυχίαι ἐς τοῦτο ἐτελεύτησαν, d. i. diesen Ausgang hatte das Glück, Her. 3, 125; ἐς τὴν Αἴγυπτον τελευτᾷ ἡ ἀκτή, nach Aegypten hin endigt die Küste, 4, 39, vgl. 2, 39; auch übertr., τὸ κεφάλαιον ἐς τοῦτο τελευτᾷ, läuft darauf hinaus, Plat. Gorg. 453 a; vgl. ποῖ δὴ τελευτᾷ νῠν ἡμῖν οὗτος ὁ πατήρ, Legg. I, 630 c; ἐκ τούτων ἀρχόμενοι τελευτῶσιν ἐπὶ τοῦτο, οὗ ἂν ἐπὶ σκέψιν ὁρμήσωσιν, Rep. VI, 501 d; u. so öfter im Ggstz von ἄρχομαι; Folgde, εἰς τί ποτ' ἐλπὶς ταῠτα τελευτῆσαι, Dem. 1, 14. – Das partic. praes. bei einem andern verb. finit. kann durch »endlich«, »zuletzt«, »am Ende« übersetzt werden, τελευτῶν εἶπε, zuletzt sagte er, er endigte seine Rede damit, vgl. Her. 3, 38; Thuc. 2, 51. 8, 81; Xen. An. 4, 5, 16. 6, 1, 8; κἂν ἐγίγνετο πληγὴ τελευτῶσα, es wären am Ende Schläge erfolgt, Soph. Ant. 261; τελευτῶν ἐπεσκόπει, Plat. Phaedr. 228 b; τελευτῶντες αὑτοῖς τε καὶ τοῖς ἄλλοις ἔδοξαν ἀμαϑεῖς εἶναι, Theaet. 150 e, zuletzt schienen sie sich und Andern unverständig.
-
4 βίος
A life, i. e. not animal life ([etym.] ζωή), but mode of life (cf.εἰ χρόνον τις λέγοι ψυχῆς ἐν κινήσει μετα βατικῇ ἐξ ἄλλου εἰς ἄλλον βίον ζωὴν εἶναι Plot.3.7.11
), manner of living (mostly therefore of men, v. Ammon. p.32 V.; but also of animals,διεχώριζον ζῴων τε βίον δένδρων τε φύσιν Epicr.11.14
, cf. X.Mem.3.11.6, etc.; alsoζῆν φυτοῦ βίον Arist. GA 736b13
);ζώεις δ' ἀγαθὸν βίον Od. 15.491
;ἐμὸν βίον ἀμφιπολεύειν 18.254
;αἰῶνα βίοιο Hes.Fr. 161
;τὸν μακρὸν τείνειν βίον A.Pr. 537
(lyr.);ὁ καθ' ἡμέραν β. S.OC 1364
;βίον διαγαγεῖν Ar. Pax 439
; ;διατελεῖν Isoc.6.45
; διέρχεσθαι βίου τέλος dub.in Pi.I.4(3).5;τελευτᾶν Isoc.4.84
;ὑπ' ἄλλου τελευτῆσαι β. Pl.Lg. 870e
;ἐπειδὰν τοῦ ἀνθρωπίνου βίου τελευτήσω X.Cyr.8.7.17
;τέρμα βίου περᾶν S.OT 1530
;ὁδὸς βίου Isoc.1.5
, cf. X.Mem.2.1.21; ; prov., ὁ ἐπὶ Κρόνου βίος 'the Golden Age', Id.Ath.16.7; soΤαρτησσοῦ β. Him.Ecl.10.11
;β. ζωῆς Pl.Epin. 982a
(cf. βιοτή); ζῆν θαλάττιον β. Antiph.100
;ἀμέριμνον ζῆν β. Philem.92.8
;λαγὼ β. ζῆν δεδιὼς καὶ τρέμων D.18.263
;σκληρὸς τῷ β. Men.Georg.66
: rarely in pl., Alex.116.6 and 11, Men.855; τίνες καὶ πόσοι εἰσὶ β.; Pl.Lg. 733d, cf. Arist.EN 1095b15, Pol. 1256a20.2 in Poets sts. = ζωή, βίον ἐκπνέων A.Ag. 1517 (lyr.); ;φείδεσθαι βίου Id.Ph. 749
; νοσφίζειν τινὰ βίου ib. 1427, etc.3 lifetime,ἐς τὸν ἅπαντα ἀνθρώπων β. Hdt.6.109
;τῶν ἐπὶ τοῦ σοῦ β. γεγονότων λόγων Pl.Phdr. 242a
, cf. PMagd.18.7 (iii B. C.), etc.II livelihood, means of living (in Hom. βίοτος), βίος ἐπηετανός Hes.Op.31
, Pi.N.6.10; τὸν βίον κτᾶσθαι, ποιεῖσθαι, ἔχειν ἀπό τινος, to make one's living off, to live by a thing, Hdt.8.106, Th.1.5, X.Oec.6.11; , cf. 933, 1282;κτᾶσθαι πλοῦτον καὶ βίον τέκνοις E. Supp. 450
; πλείον' ἐκμοχθεῖν β. ib. 451; β. πολύς ib. 861; ;βίον κεκτημένος Philem.99.4
; ὁ ῐδιος β. private property, AJA17.29 (i B. C.), cf. SIG762.40, Iamb.VP30.170; β. Δημήτριος, = corn, A.Fr.44.III the world we live in, 'the world', οἱ ἀπὸ τοῦ β., opp. the philosophers, S.E.M.11.49; simplyὁ βίος Id.P.1.211
; ὁ β. ὁ κοινός ib. 237;μυθικὰς ὑποθέσεις ὧν μεστὸς ὁ β. ἐστί Ph.1.226
; ἐκκαθαίρειν τὸν β., of Hercules, Luc.DDeor.13.1; τὸν βίον μιμούμενοι, of comic poets, Sch. Heph.p.115C.; also, 'the public',ἵνα ὁ β. εἰδῇ τίνα δεῖ μετακαλεῖσθαι Sor.1.4
.V a life, biography, as those of Plu., Thes.1, cf. Ph.2.180.VIII Astrol., the second region, Paul.Al.L.2. (Cf. Skt. jīv´s 'alive', j[imacracute]vati 'live', Lat. uīvus, etc.) -
5 τελευτάω
A , etc.: [tense] pf.τετελεύτηκα Pl.Men. 75e
, al.:—[voice] Pass., [tense] fut. [voice] Med. τελευτήσομαι always in pass. sense, Il.13.100, Od.8.510, 9.511, E.Hipp. 370 (lyr.): [tense] aor.ἐτελευτήθην Il.15.74
:—bring to pass, accomplish,ὄφρα.. τελευτήσω τάδε ἔργα Il.8.9
;τ. ἃ μενοινᾷς Od.2.275
; , cf. 2.306; γάμον τ. 24.126; fulfil an oath or promise, wish or hope,τ. ἐέλδωρ 21.200
;τ. ὅσ' ὑπέστης Il.13.375
; , cf. Od.3.56,62;ὅρκια Call.Aet.3.1.29
; τελευτᾶν τινι κακὸν ἦμαρ bring about an evil day for one, Od.15.524;τ. πόνους Δαναοῖς Pi.P.1.54
, cf. E.Ph. 1581 (lyr.);οἷ τ. λόγον Id.Tr. 1029
; τὸ δ' ἔνθεν ποῖ τελευτῆσαί με χρή; to what end must I bring it? S.OC 476;Ζεὺς ὅ τι νεύσῃ, τοῦτο τελευτᾷ E.Alc. 979
(lyr.), etc.:—[voice] Pass., to be fulfilled, come to pass, happen, ll. cc. sub init.; ;πρὶν τελευτηθῇ φόνος E.Or. 1218
.2 finish,σχεδίην.. ἐπηγκενίδεσσι Od.5.253
; ἐπεί ῥ' ὄμοσέν τε, τελεύτησέν τε τὸν ὅρκον had sworn and completed (made binding) the oath, 2.378, etc.; ἡσύχιμον ἁμέραν τ. close a peaceful day, Pi.O.2.33; ἄρξομαι ἐκ βολβοῖο τελευτήσω δ' ἐπὶ θύννον (sc. τὸ δεῖπνον) Pl.Com.173.6 (hex.).3 esp. τ. τὸν αἰῶνα finish life, i.e. die, Hdt.1.32, 9.17, etc.;τ. βίον A.Ag. 929
, S.Fr. 646 codd. (sed leg. δρόμον), E.Hec. 419, Pl.Prt. 351b; ὑπ' ἄλλου τ. τὸν βίον, i.e. to be killed, Id.Lg. 870e: also (after the analogy of παύομαι) c. gen., τελευτᾶν τοῦ ἀνθρωπίνου βίου make an end of life, X.Cyr.8.7.17; so λόγου τ. Th.3.59; ἐπαίνου τ. ἐς τάδε ἔπη ib. 104.b freq. abs., end life, die, Hdt.1.66, 3.38, 40, al., Pl.R. 614b, al.; πρὶν τελευτήσαντ' ἴδῃς before you see him dead, S.Fr. 662;τ. μάχῃ A.Th. 617
;νούσῳ Hdt.1.161
;γήραϊ Id.6.24
; τ. ὑπό τινος die by another's hand or means, ib.92;δόλῳ ὑπό τινος Id.4.78
;ὑπὸ αἰχμῆς σιδηρέης Id.1.39
;ὑπ' ἀλλαλοφόνοις χερσίν A.Th. 930
(lyr.);ἐκ τῆς πληγῆς Pl.Lg. 877b
; of animals, Arist.PA 667b11, PMich.Zen.67.25 (iii B.C.).II intr. (as always in Prose, except in signf. 1.3a):2 come to an end, A.Ag. 635, etc.: esp. of Time, τελευτῶντος τοῦ μηνός, τοῦ θέρους, Th.2.4, 32, etc.: of actions, events, etc.,τ. ἡ ναυμαχία ἐς νύκτα Id.1.51
, etc.b with words indicating the kind of end or outcome, ἢν ὁ πόλεμος κατὰ νόον τ. Hdt. 9.45, cf. 7.47; εὖ τ. A.Supp. 211; πτωχοὶ τ. end by being beggars, Pl. R. 552c; οὕτως τ. Th.1.110, 138; τ. ἔς τι come to a certain end, issue in,αἱ εὐτυχίαι ἐς τοῦτο ἐτελεύτησαν Hdt.3.125
; τ. ἐς τὠυτὸ γράμμα end in the same letter, Id.1.139, cf. Th.2.51, 4.48, Pl.R. 618a; εἰς ἄνδρας ἐκ μειρακίων τ. Id.Tht. 173b; ποῖ ([etym.] ἐς τί) τελευτᾶν ([etym.] φασι); came to what end? A.Pers. 735 (troch.), cf. Ch. 528, Pl.Lg. 630b; alsoτ. ἐπί τι Id.R. 510d
, Smp. 211c.4 the part. τελευτῶν, ῶσα, ῶν, is used with Verbs like an Adv., to finish with, at the end, at last, asτελευτῶν ἔλεγε Hdt.3.75
; κἂν ἐγίγνετο πληγὴ τελευτῶσα there would have been a fray to finish with, S.Ant. 261;τελευτῶν.. ἐξεβλήθη Ar.Eq. 524
(anap.); τὰς ὀλοφύρσεις τελευτῶντες ἐξέκαμνον at last they got tired of mourning, Th.2.51, cf. 47; ; sts. with another part., τὴν τυραννίδα χαλεπὴν τελευτῶσαν γενομένην having at last become.., Th.6.53, cf. Pl.Phdr. 228b; .5 of local limits and the like ,μέχρι Σολόεντος ἄκρης, ἣ τελευτᾷ τῆς Λιβύης Hdt.2.32
; τελευτῶντος τοῦ Λαβυρίνθου ἔχεται πυραμίς ib. 148; τῇ ἡ Κνιδίη χώρη ἐς τὴν ἤπειρον τ. Id.1.174, cf. 2.33, 4.39, IG12.900, Pl. Men. 75e.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > τελευτάω
Перевод: со всех языков на все языки
со всех языков на все языки- Со всех языков на:
- Все языки
- Со всех языков на:
- Все языки
- Английский
- Немецкий
- Русский